Most először akartam, hogy késik egy járat

0 1.084

20. június 22-2022. között az Európai Bizottság Mobilitási és Közlekedési Főigazgatóságának (DG MOVE) meghívására részt vettem az ATM Világkongresszuson, amelyre Madridban került sor. Elfogadtam a Bukarest - Amszterdam (KLM) járatokat; Amszterdam - Madrid (Air Europa) és Madrid - Párizs - Bukarest, mindkét szegmensben az Air France.

Ebből az alkalomból több rendezvényt is megjelöltünk először. Először repültem a Boeing 787 Dreamliner Air Europa géppel. Az Air France-on, a KLM-en és az Air Europa-n használtam az internetet. Először repültem az Airbus A220-300 Air France légitársasággal, és először repültem business osztályon az Air France járatain. Ezekről a tapasztalatokról egy másik cikkben. De térjünk vissza a madridi/madridi járataimhoz.

Air France A220-as bemutatása

Az útlevelem segített időt nyerni

A zuhany alatt semmi gondom nem volt. A járatok időben, 15-20 perces késéssel fejlődtek. Bukarestben gyorsan átvészeltem a sorban állást a bejelentkezésnél és a poggyászellenőrzésnél. Alig 45 perc múlva már a beszállókapunál voltunk. Amszterdamban sietnem kellett, hogy utolérjem, pedig volt 2 órám. Az útlevelemnek köszönhetően nem kellett végtelen sorokban állnom a bukaresti vagy amszterdami okmányellenőrző irodákban. Egyenesen az automata kapukhoz mentem, és még értékes időt is nyertem.

üres
felszállás Madridból egy Air France A220-300-as fedélzetén

De a visszatérés tele volt érzelmekkel és kalandokkal. A párizsi megálló egy órás volt, az információ, ami amúgy is érzelmeket keltett bennem, ismerve a repülőterek őrületét. És hogy még szórakoztatóbbá tegyük a dolgokat, a Párizs–Madrid járatot készítő repülőgép jelentős késéssel indult Párizsból, amely a Madrid–Párizs visszafelé tartó járaton tartósan, sőt még tovább nőtt. A Paris CDG-ben landoltam akkor, amikor már fel kellett szállnom Bukarestbe. Beletörődtem abba a gondolatba, hogy lekésem a csatlakozó járatot, és megbékéltem azzal, hogy Párizsban töltsek egy éjszakát.

Azt akartam, hogy a járat késik

Azt akartam azonban, hogy a bukaresti járat késik. Ebből a reményből kiindulva próbáltam elérni a beszállókaput. De mivel nem ismertem a párizsi CDG repülőtér 2E terminálját, a bukaresti járat beszállókapujához vezető utam még bonyolultabbá vált. Rossz irányt vettem a terminálban, rossz irányba vettem a kaput. Az információs táblák már közölték, hogy a bukaresti járat beszállását lezárták.

Kaptam szállást, étkezési utalványt és átirányítást egy másik járatra

Ezt látva a terminálon belüli információs pulthoz indultam. Megmutattam a problémát a késésben lévő madridi járattal, és elméletileg nem tudtam elérni a csatlakozó járatot, ekkor kértem a megfelelőket. Botrány nélkül, még jó szóval és tréfával is kaptam szállást a szállodában, kaptam egy utalványt étkezésre és átirányításra a legközelebbi Air France járatra Bukarestbe, ami másnap reggel volt. Ahogy máskor is mondtam, maradj nyugodt, és keress megoldást. Mit tehetnék ebben az esetben? Vitatkozni? Kivel?

Végül megoldódott a dolog, és a beérkezett dokumentumok birtokában elindultam a reptéren, és továbbra is kerestem a kaput, ahonnan elméletileg a gép elhagyta Bukarestet. Megtalálom a kaput, de nem figyelek. Lenyűgözött a kilátás a terminálról a repülőtér kifutóira. Egy jó barátommal telefonon beszélve közli, hogy a bukaresti gép nem szállt fel, ekkor visszatérek a beszállókapuhoz, és ott találom a személyzetet. Mondom nekik, hogy a bukaresti járatot keresem, mire a hölgy megerősíti, hogy a gép még mindig a fújtatón van. Ő intézi a beszállási formaságomat, és így szállok fel utoljára a gépre.

Teljesült a kívánságom!

De meglepetés, a gép már egy órát késett, amikor felszálltam, és még mindig semmi jele nem volt a felszállásnak. Ez volt az a pillanat, amikor boldog voltam, mert késett a gép, és nem számított, hogy még egy órát maradtam a felszállásig. Két óra késéssel érkeztem Bukarestbe, ami már nem számított. Itthon voltam a családommal és a gyerekeimmel!

És nem, nem voltunk jogosultak kompenzációra. Ha a késés több mint három óra, akkor a pénzbeli jogokat is kérnénk, 450 EURO összegben egy ilyen járatra.

Ebből a tapasztalatból megtanultuk, mennyire fontos a higgadtság, a kommunikáció és a megoldások keresése a krízishelyzetekben. Fontos, hogy ismerjük egymást légi utasok jogai és kérdezzük meg őket, amikor indokolt. Nagyon fontos, hogy higgyünk a lehetőségünkben, és ne veszítsük el a reményt még akkor sem, ha minden elveszettnek tűnik. Happy end élmény volt!

Válaszolj

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.