A kereskedelmi repülőgépeket érintő néhány légiközlekedési balesetet követően valószínűleg hallotta már, hogy az első lépések a repülőgép utasainak felkutatása, mentése és helyreállítása, de a fekete dobozok felkutatása és helyreállítása is. De egyesek meglepetésére a repülés fekete dobozait narancssárgára festették. Ha kíváncsi, olvassa el a „fekete doboz” történetét.
Feltalálása óta és az 1950-es évek óta tartó fejlődése során a „fekete doboz” kulcsfontosságú volt a kereskedelmi repülőgépek biztonságának fenntartásában és javításában. Az Artemis Aerospace alkatrészellátási specialistái megvizsgálják ezt a nélkülözhetetlen berendezést, és azt, hogy hogyan fejlődött belőle az ipar által manapság használt modern technológia.
A repülőgépek "fekete dobozainak" hivatalosan két külön neve van: Flight Data Recorder (FDR) és Cockpit Voice Recorder (CVR).
Az első fekete dobozok szó szerint az 1950-es években jelentek meg, és egy mágnesszalag volt a belsejében, amelyen a repülési adatokat rögzítették. Tűzálló dobozok voltak, feketére festve, hogy megvédjék a mágnesszalagot. A "fekete doboz" kifejezést a britek népszerűsítették a második világháború alatt.
Abban az időben a fekete dobozok problémája a rossz látási viszonyok volt, és nehéz volt észrevenni őket repülőgép-baleset után. Ezzel összefüggésben a szabályozás előírta, hogy minden repülési adatrögzítőt "nemzetközi narancssárgára" kell festeni, hogy baleset esetén könnyebben látható legyen. Bár a festés színe megváltozott, a felvevők neve „fekete doboz” maradt. Jelenleg valami rosszra tudjuk a nevet társítani, mert csak repülőgép-szerencsétlenség vagy komolyabb incidens után érhetők el.
Bár az első fekete dobozokat David Warren ausztrál tudós találta fel, a legkorábbi ismert tervet François Hussenot és Paul Beaudoin készítette a franciaországi Marignane Flight Test Centerben 1939-ben.
Az 1950-es évekig a repülésrögzítőket főleg katonai repülőgépeken használták. Azonban 1953-ban David Warren FDR prototípusát, „The ARL Flight Memory Unit” kifejezetten a polgári repülőgépek balesetek utáni vizsgálataira tervezték, és ez volt az első, amely rögzítette a pilótafülke hangjait, valamint a műszerek kijelzéseit.
Az iratok digitalizálása következtében az FDR és a CVR egyetlen egységgé, CVDR néven egyesült.
A legtöbb kereskedelmi repülőgép ezentúl QAR-ral (gyors hozzáférési rögzítővel) is fel van szerelve, ami azt jelenti, hogy az adatok gyorsan elérhetők kevésbé súlyos események, például nem tervezett eltérések esetén, amelyek további vizsgálatot igényelnek.
A mai rendszerek digitális vezérlésűek, és beépített tesztberendezést tartalmaznak, amely rögzíti a repülőgép teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy a lehetséges problémák azonosíthatók és megoldhatók még az események bekövetkezése előtt, így a légi közlekedés még biztonságosabb és hatékonyabb.
A fekete dobozok fejlődtek, és a nyomkövető rendszerek tökéletesedtek. Például az FDR-ek víz alatti helymeghatározó jeladóval vannak felszerelve, amely automatikusan aktiválódik, ha incidens történik, és a repülőgép eléri a vizet.
A repülés jövője pedig minden bizonnyal biztonságosabb lesz. Az Egyesült Államok NTSB (Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács) régóta lobbizik pilótafülke-videórögzítők telepítése mellett, hogy javítsa az incidenseket követően összegyűjthető információk minőségét. Ez azonban nem ment vita nélkül, és az ALPA (Légitársaság Pilóták Szövetsége) aggodalmát fejezte ki a magánélet védelmével kapcsolatban.
Bármit hozzon is a repülési adatrögzítők jövője, továbbra is kulcsfontosságúak lesznek a légi közlekedés biztonságának megőrzésében.